MIÉRT A SEYCHELLE-SZIGETEK?

A történethez, a kulcsélményhez: - ma ismét (ez most nem hivalkodóan akar hangzani, ez csak hétköznapi stílus és ezért "majdnem" teljesen normális) egy strandpartin voltam a Anse Forbans egy születésnap alkalmából meghívott.
Olyan Seychelle-szigetekiek hívtak meg (egyébként 3 órás késéssel érkeztünk, ami a Seychelle-szigeteken teljesen rendben van), akik korábban szinte teljesen idegenek voltak számomra - én csak a születésnapos gyermeket és a feleségét ismertem.
De ami megint (mint már annyiszor) (ma még tudatosabban) megdöbbentett, hogy mindenki, de tényleg mindenki, legyen az nagymama, házigazda, barát vagy kisgyerek, olyan lelkesen érdeklődött, hogy jól vagyok-e? és még csak nem is én voltam a szülinapos gyerek. Megértésképpen, én itt a Seychelle-szigeteken inkább a visszafogott típus vagyok (régebben teljesen más volt), de mindig úgy gondolom (és eszerint élek), hogy itt a Seychelle-szigeteken "csak" vendég vagyok, ezért teljesen visszaveszem magam, igyekszem nem hencegni (régi ismerősök ezen a ponton a fejüket rázzák és hangosan nevetnek), sem a tudással, sem a luxussal (mi az a luxus egyáltalán?). De a Seychelle-szigeteken az emberek csak akkor boldogok igazán, az a benyomásom, ha mindenkinek nagyon jól megy.

Hogy miről szólnak ezek a sorok - sokszor tapasztaltam már különböző helyzetekben, hogy a Seychelle-szigetekiek különleges emberek, - a közlekedéssel kezdődik, például amikor egy jármű elzár egy sávot és dugót okoz, csak azért, mert valaki egy ismerőssel akar egy kicsit beszélgetni, vagy egy másik ember nagy gondolkodás nélkül átveszi az elsőbbséget, vagy egyszerűen csak nagyon lazán 20 km/h-val vezet előtted, pedig te sietsz (miért is?), és/vagy amikor te magad követsz el vezetési hibát - és és és és. Németországban vagy Európában mindenki megrázná a fejét az elhaladó járműre, megdobna engem vagy azt a madarat, torkaszakadtából nevén nevezné - és legrosszabb esetben még ki is oktatná, vagy feljelentést tenne a rendőrségen.
Itt a Seychelle-szigeteken ez teljesen más; bár mindig azt gondolom magamban, hogy lássuk, mi fog történni, és hogyan fognak reagálni - már most elképzelem, hogyan fogok felrobbanni, hogyan fogok reagálni, de szerencsére általában van előttem valaki, aki megmutatja, hogyan kell ezt megfelelően kezelni - mosolyogva.