Ezt vagy már rég elfelejtettem, vagy soha nem tanultam meg igazán. És ez így működik: elhaladsz az "elkövető" mellett, mosolyogsz vagy integetsz neki, a "hüvelykujj fel" egy másik népszerű jel, hogy jelezd, minden rendben van és nem túl rossz.
A legjobb dolog az, hogy utána nagyon jól érzed magad (én is). Teljesen más, mint amit Németországban megszoktál, és még órákkal vagy akár napokkal később is felháborodsz az ilyen helyzeteken.
Annyi más, magától értetődőnek vett dolog van, ahol csak arra gondolok, hogy ember, ember, erre te magad is gondolhattál volna, és ugyanezt megtehetted volna, legyen az a halászok segítése egy pillanatra, a halászhajó kikötése, egy idős hölgy segítése a bevásárlásban, egyszerűen csak egy pillanatra a karodba venni egy síró gyereket (idegenként is lehet, minden gond nélkül), megállni, amikor lerobban az autó, válaszolni az embereknek, amikor kérdeznek valamit (szerinted ez normális - én egészen másképp ismerem), esetleg csak bedobni egy barátságos "Helló, hogy vagy" a szobába (mindegy, hogy hol vagy), vagy jobban mondva - barátságosan - foglalkozni a körülötted lévő emberekkel, nem lekezelően, nem mindentudóan, vagy rosszabb esetben még előítéletes és negatívan.
Az elején, amikor először voltam a Seychelle-szigeteken, sok Seychelle-szigeteki mondta nekem, hogy "légy nyugodt" vagy "légy türelmes barátom" (amit kezdetben mindig összekevertem a "szenvedéllyel", a gyenge angol tudásom miatt), és nem igazán értettem.
Azt akarom mondani, hogy a Seychelle-szigeteken minden 3 ütemmel lassabban, sokkal nyugodtabban és barátságosabban megy, mint a hektikus Németországban vagy a nyugati világban, és itt még sokat kell tanulnom.
Ó, igen, a szó, amit oly sokáig kerestem, a "megfontolás" volt/van. (Biztos vagyok benne, hogy oka van annak, hogy miért nem gondoltam rá olyan sokáig...)